Izzasztókunyhó gyermekkel

Tegnap délután egy Mexikói tanitó, gyógyító Tai tartott nálunk izzasztókunyhó szertartást.

Sok más mellett azt is mesélte, hogy kint Mexikóban a hagyományuk szerint az asszonyok izzasztókunyhóban szülnek és születésük után a kisbabákkal 55 (?) napig minden héten kunyhóznak.

Én is szerettem volna tegnap beülni, hogy imádkozzak Boróka gyógyulásáért aki már jó pár napja éjszakánként kruppos rohamot kap. De pont a betegsége miatt azt gondoltam, hogy kint maradok vele.
Tai azt mondta, hogy  jót tenne, ha beülnék imádkozni érte. 

Azt is mondta, mindkettőnknek gyógyulni kell, mert "ha a gyerek beteg, az anya is beteg".
Bevillant, hogy mi lenne ha Borókával ülnék be.
Tai ezt nagyon jó ötletnek tartotta.

Boróka egyszer már beült apukája kunyhójába. Akkor az első imakör feléig volt bent. Nagyon jó emlék volt számára, azóta mindig meséli, hogy menni szeretne.

Amikor felvetettem Borónak, hogy újra itt a lehetőség, alig várta.

Beültünk, Nimród segitette be a 7 felizzott követ, Tai kopállal (?) valami szimbólumot irt rájuk. Boróka szerint a kövek rózsaszinűek voltak 🤣 Tai meglocsolta őket vízzel...

Megkérte, hogy mindenki magában imádkozzon, majd csörgőzve elkezdte gyógyitó énekét. 

Boróka azonnal álomba szenderült az ölemben.
Második körben újra 7 kő érkezett.
Egyre melegebb volt, a gyógyitó gőz teljesen átjárt minket. 

Csodás érzés volt a karomban a gyermekemmel.

Eszembe jutott, hogy Boróka majdnem 4 évvel ezelőtt pont, hogy izzasztókunyhóban jelentkezett be.

 Egy programon voltunk Cserkúton. Úgy volt, hogy "holdazás" miatt nem fogok tudni beülni az izzasztókunyhóba... vártam, vártam a holdidőmet, és semmi.
Egyre gyanusabb érzés fogott el, hogy lehet valaki érkezne hozzánk.
Réti Andi barátnőm, gyorsan csinált egy SVT és ki is jött az üzenet, "nem vagyok egyedül".
Éreztem, hogy valami nagy dolog fog történni, ezért be kell ülnöm a szertartásra. Ott meg is kaptuk rögtön Oguzzal, hogy érkezne a gyermekünk, elfogadjuk-e. Mindketten kimondtuk, hogy szeretettel várjuk.
Másnap hazaérkeztünk és egy pozitiv teszt azonnal meg is erősítette látomásunkat.

Kismamaként nagyon féltettem magam, visszahúzódtam, nem vettem részt programokon. Aztán meg is kaptam, hogy ezt nem tehetem..... gyermekünk nem véletlenül választott minket szüleinek, helye van a szertartásokon.

Ez pedig mai napig így van.

Ahogy ültünk a tegnapi kunyhóban, olyan egységélményem volt vele, mint amikor a pocakomban volt 4 éve.
Csodás volt.

2. kör végére, amikor kinyílt a kunyhó ajtó ébredt fel Boróka, hogy melege van. Éreztem, hogy elég volt ennyi, kijöttünk.
Amikor feljöttünk a szobába, közölte, hogy most pedig menjünk apához (aki cserkúton tart éppen elvonulást), és vele akar kunyhózni. Most induljunk. 🤣🤣🤣Szerencsére megértette, hogy ez lehetetlen.

És megtörtént a csoda, amiért beültünk. Most volt az első befulladás nélküli éjszakánk. 😍😍😍

Nagyon sajnálom, hogy  mai kultúránk nem tartja az ősi tradíciókat, hogy nem ismerik a régi gyógyitó technikákat.
Az izzasztókunyhó az egyik legősibb a világ minden táján megtalálható gyógyitó, tanitó szertartás.
Egyszerre gyógyítanak az elemek...a tűz, ahogyan a kövek felizzanak, a füst, ahogyan gyógynövényeket szórunk rá, a víz, ahogy locsoljuk, és az imáink a gőzzel szállnak fel a Teremtő Istenhez.

Az izzasztókunyhóban olyan mintha Földanya méhében lennénk, a meleggel, imáinkmal megtisztulva lehetőségünk van az újjászületésre.

Fontos megjegyeznem azoknak akik nem isnerik ezt a hagyományt, hogy nem vallásfüggő ez a szertartás!!

Hozzánk ugyan úgy szeretettel érkeznek a keresztények,  a reformátusok, a krisnások, a buddhisták, spirituálisok, tengri hitüek és még sorolhatnám.
Mindenki maga Istenét szólítja meg. Hívhatjuk Őt bárhogy... meghallja fohaszunkat, látja szándékunkat, és segít.

A meleggel, izzadással, a böjttel, mi is adunk magunkból, felajánljuk a "szenvedésünket"...

Tudom, hogy sokan olvasnak olyanok akik nem ismerik a "világunkat", illetve félnek tőle.
Szivesen mesélek nekik róla, számtalan gyógyulásnak, teremtésnek, újjászületésnek voltam így részese.

Életünk példájával is szeretném megmutatni, hogy igen, lehet így is élni, lehet így is teremteni...

Köszönöm Tainak, Zsuzsának, a férjemnek, és életem tanitóinak ezeket a csodás gyógyitásokat, tapasztalásokat, tanitásokat.