A Búzaszem csodája

Pénteken egy idős bácsi nagyon érdekes jótanácsot adott nekem a növények gyökerezésével kapcsolatban... Elgondolkoztam rajta:
Ha szeretnéd, hogy minél hamarabb gyökeret eresszen a növény, és szeretnéd ha minél hamarabb megerősödne, akkor vágj félbe 1 szem búzaszemet, és tedd a cserépbe.
Kérdeztem miért?
Hmmm nem tudom, ez egy nép bölcsesség.
Elkezdtem utánna járni, mert érzem, hogy van benne valami.

MAG népe vagyunk, a búzában ott van a Fény, az Erő, a Jó(l)lét...
Benne van a MInden, ami táplál minket...
A SZER, a Forrás, táplál ősidők óta kenyérként...
A kenyérsütésnek is megvan a misztériuma, amikor az Asszony kenyeret süt a családnak.
Nem tudom, sosem sütöttem, bár érzem,  vagy múltbéli, vagy jövőbéli érzésként, hogy meleség járja át a szívem, ha erre gondolok.
Hmm... mivel a búzát a Nap érleli, azaz a Nap mint Férfi energia...
A búza szem is ezt az energiát képviseli.... Ő a Mag, a "Termékeny"
Amikor lisztté örölik, vizet töltenek hozzá, (a Víz mint Női minőség)... és a NŐ megdagasztja... egyesülnek az energiák... létrjön EGY kenyér.
Gondoltunk így valaha rá?
Persze nem bolti kenyér misztériumáról beszélek....
Van a sütésben, főzésben valami "asszonyi" csoda... ahogy az ételt odatesszük a családunknak.
SZERetettel Tápláljuk őket

Itt szeretnék megosztani egy "asztali Áldást"

Tiszta Erő
Tiszta Fény
Tiszta Étel
Tiszta Lét
Étkünket járja át a Hála
Szívünk legyen Szentléleknek háza
Minden amit megeszünk az Életet szolgálja!



Tavaly volt szerencsém búzamezőn sétálgatni.... erős vonzódást érzek már régóta a búzatáblák iránt...
Anno a páromnak amikor mondtam, hogy sétáljunk egy búzamezőn, kissé értetlenül nézett rám....
Nem tudtam megmagyarázni, hiszen csak érzések jelentek meg bennem, amikre nem találtam szavakat... Csak intettem,.....
-gyere utánnam
-simítsd végig a kezeddel,
- érezd a kalászokat,
-érezd az illatát....
-nézd a lemenő napot...
És Ő érezte, volt benne valami...valami felemelő, valami Fényesség.
Emlékszel?

Ezt érzem a búzában, a búzaszemekben... minden MAGban benne van MINDEN
a SZER ami etet... a SZER-elem

És még egy érdekesség:

Áldás és a Búzaszem:

Június 15-én, Vid napján megszakadt a töve a gabonaféléknek.
Mintha a Nap egyszerre két helyen lenne, és egy kicsit leköltözött volna ide közénk, a Földre, mert aranyossá válnak az érő búzakalászok.
A kalász maga a napsugár, s a kalász mögött ott rejtőzik a búzaszem, vagy másképpen az Élet, amibe Jézus arca van belevésve – tartották a régiek.
Mint ahogy a fénylő napkorongból is Jézus arca köszönt ránk
Július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján megkezdődött az aratás azokkal az eszközökkel, melyeket Péter-Pál napján, június 29-én, a hajnali aratómisén részt vevők a templom falának támasztottak és megáldottak.
Mindig, mindenhol és minden tevékenységükre kérték az áldást, mert tudták, hogy az áldás a legmagasabb szinten működő energiaforrás, ami mindig kéznél van és elérhető, hogyha tiszta szívvel kéri az emberfia.
Az áldás „intézménye” nemcsak a régiségben működött, hanem ma is.
 Csak ahhoz meg kell tudni hajtani fejünket, mint az érett búzakalászok.
Gyakorolni kell az alázatot, hogy aztán fölemelhessük szívünket.
Mert a dolgokat nemcsak tudni kell, hanem érezni is.
Az érzelmek nem definiálható sugalmazásra és sugárzás által jönnek létre, és a fináléban minden tettet ez motivál, míg az ész ellenőrzi, a test pedig végrehajtja


Visszatérve, honnan is van az a monda, hogy minden egyes búzaszemben Jézus arca van belevésve?

Itt van hozzá a mese:

Amikor a Szent Család menekült, egy a szántóvető ember akkor aratta el a búzáját.
 Odaért a Szent Család, de  látta Szent József, hogy  Heródes katonái közel voltak.
Azt mondta a szántóvető embernek, hogy: „Jaj, bújtasson el bennünket valahova!"
„Hova bújtassalak, megszomorodott asszony? Hát látod,  sehol egy fa, sehol egy bokor, nem tudlak hova elbújtatni!"
„Nem bánom én, csak a kis Jézust, mert jönnek a katonák, a kis Jézust megölik!"
 Akkor a szántóvető, amibe vitte a takarmányt, oda elbujtatta a kis Jézust.

Ugye akkorra odaértek.. Odaértek a katonák., mondják az embernek: „No, te gazda, mere ment az asszony meg az ember, akivel beszéltet?"

Hát, azt mondja, én azt nem láttam, hogy mere mentek."

„Nem láttad? Hát beszéltél velük!"

 „Hát az úristenre esküszöm, hogy tényleg beszéltem velük mikor ezt a hold búzát learattam!"

Miről beszélsz? „Te szerencsétlen, mondja a katona, inkább aratnád le a búzádat, már meg van érve, a kalászokat lengeti a szél, te meg most is össze-vissza hazudol!

Hát már más rég learatta a búzáját!" Erre megfordul a gazda: majdnem tátva maradt a szája - háttal volt a búzatáblájának -, amikor megfordult, Isten olyan csodát tett, hogy a búza nagyra nyőtt, nagy kalászokat lengette a szél, hogy a Szent Család elbújhasson benne.

Azóta, hogy emlékezzünk erre, hogy az Úrjézust megmentette a búza, az Atyánk belerajzolta fia képmását minden egyes szembe :-)

Ez csodás kis történet

Ma is tanultunk valamit

:-))))