Szakrális Kézműves Spirituális Műhely

Csodálatos tavaszköszöntő Izzasztókunyhó Szertartás volt nálunk szombaton és vasárnap. Nagyon nagy öröm volt, hogy sokan érkeztek hozzánk és az idő is megmutatta fényét és melegét, támogatva a programot. Erről a szertartásról itt olvashatsz:  http://www.oguz.hu/olvasnivalo_132_bovebben#oguz  Anyai szívem pedig repdesett, mert a lánykáim csodásan részt tudtak venni a maguk módján.  Lídiámmal és a picikkel már reggel elmentünk az erdőbe friss medvehagymát szedni a lakomához, aztán Lidivel együtt főztünk. Fantasztikus nagylány aki kérés nélkül segít a konyhában és a babák körüli teendőkben. Vasárnap mi is lányok, hagyományőrző ruhába öltöztünk, Lidi is magától kérte a ruhát. Borókánál izgultam, mert Ő rózsaszín hercegnő minőségben rohangászik egész nap az udvaron, nem is gondoltam volna, hogy fel fogja venni az egyszerű lenvászon ruhát bőrsaruval, de imádta. Azt meg álmomban sem gondoltam volna, hogy 2 évesen beül kunyhózni. Szombaton már igyekezett részt venni, hordta a fát,

Sajnos tudatában vagyunk annak, hogy a sok műanyag, nem lebomló hulladék milyen óriási gondot okoz a környezetünknek.  Hihetetlen, hogy ezt a nagy mennyiségű műanyag szemetet, szinte 80 év alatt termeltük ki, hiszen nagyanyáink gyermekkorában nem  voltak ilyen tárgyak, hulladékok.  Még a szüleim gyermekkorában is többségében cserép, zománcos, fém, fa eszközök voltak. 80 év alatt idáig jutottunk.  Nem dughatjuk homokba a fejünket. Eddig én is azt gondoltam, hogy egy porszem vagyok, hogy semmit sem tehetek.  Aztán egyre inkább érzem, hogy de igen!! Tennem kell a gyermekeim, leendő unokáim miatt!     Fontos, hogy a pici kislányaim minél természetesebben nőljenek fel. Zero Waste, a hulladék mentesség egy nagyon jó irány, ami egyre divatosabb. Engem is egyre jobban vonzz.  Szeretném hétről-hétre leírni törekvéseimet, tapasztalataimat és szeretnék beszámolni életmód váltásunk eredményeiről.   Pontokba szedve leírnám eddig mi az amit bevezettem...   1. Műanyag zacsk

Betty gyönyörű írása a hangolódásról szól, hogyan is várjuk a hozzánk leszületendő  lelket: Gyermeket várok.  De nem abban az értelemben, ahogy a legtöbb ember értelmezné ezt a mondatot.  Egy szeretetteljes várakozásban vagyok, hogy megfoganjon a gyermekünk, hogy testileg is anya lehessek, mert már úgy érzem lélekben az vagyok. Kapcsolatban vagyok a gyermekemmel, bízom benne. Ő fog dönteni arról, hol és mikor fogan, milyen nemű lesz, hogyan születik és hogy kire fog hasonlítani. Hihetetlen és csodálatos érzés belegondolni, hogy befogadhatok egy kis lelket a szívembe, a testembe. Hatalmas megtiszteltetés. Amikor tudjuk, hogy egy vendég fog jönni hozzánk, mit teszünk? Takarítunk, rendet teszünk és csinosítgatjuk a lakást. Mielőtt megérkezik kicsit izgulunk, hogy minden jó legyen és végiggondoljuk mindent megtettünk-e amit kellett. És egyszer csak becsenget. A szívünk a torkunkban dobog. Végre itt van. Ajtót nyitunk és beengedjük. Eleinte kicsit megszeppenve, de mégis örömm

Folytatnám a spirituális anyaságról készült sorozatomat.  Két fantasztikus anyukát szeretnék bemutatni: Illyés-Ser Kingát és Varga Adriennt.  Mind a ketten család, gyermek mellett tanulnak, tapasztalnak, fejlődnek, inspirálnak és tanítanak. Először Kinga gondolatait, tapasztalatait szeretném megosztani... Köszönöm kérdésed.🙂 Szerintem ez nem idő kérdése.  Mármint úgy gondolom, hogy a mai korban egy akkora nagy ajándékot kaptunk a 'Jóistentől', hogy azt kötelességünk lenne megismerni s használni.  Hogy létezik ez a fogalom, arra akkor jöttem rá, mikor pici lányom járni tanult.   Egy iskolában voltunk, lépcsőkön ültünk.  A terv az volt, hogy kiugrok kicsit, míg ő benn marad. Mintha egy csomagot adtam volna át neki, átadtam egy érzést, hogy megbízok benne, hogy biztonságban van, anya visszajön, nem esik le a lépcsőn, okos, ügyes. Talán ahhoz tudnám hasonlítani más oldalról, hogy úgy tudtam vele szavak nélkül kommunikálni, mintha felnőtt lenne.  Pers