Csipke kör
Gyönyörűen érik a csipkebogyó. Varázslatosan hívogatnak a vöröslő szemek. Tavaly költöztünk a csodás Dunakanyarba, már akkor megérintett a hely Szelleme. Onnantól kezdve éreztem otthonomnak, ahogyan elfogadtam természeti ajándékokat. Amikor elmentem ibolyát, bodzát gyüjteni. Megéreztem azt, hogy ezek a csodák értünk vannak, hogy használjuk, gyógyítsuk családunkat és önmagunkat is velük. Szinte várják, hogy érezzük őket, hogy vágyjunk gyógyerejükre. Nem csupán attól szól, hogy megyek szedem azt kész. Nem. Kapcsolódni kell a növenyhez, szeretettel, és kommunikálni az éteri testével... Így kezdtek el hívni most is a csipkebogyók. Tavaly, a közelünkben volt jópár bokor, de a csipke termés nem volt túl sok. De idén??? Hiszem, hogy ez a tavalyi kapcsolódásom ajándéka a sokkal több a termés. Igaz sokkal hamarabb is érik. Szóval mentem és gyüjtöttem, szemenként, ollóval óvatosan. Nem cibálva a bokrot. Egy tüske sem bántott. Mivel tiszteltem a növényt. 2 nagy kosárral