Szakrális Kézműves Spirituális Műhely

Találtam egy fantasztikus kis Tanmesét: "Az ezer tükör terme" címmel. Hol volt, hol nem volt egyszer egy templom, abban pedig egy terem, melynek minden falát tükrök borították. Történt egyszer, hogy egy kutya eltévedt ebben a templomban, é ... s addig bolyongott, míg végül ebben a teremben találta magát. Ahogy hirtelen megpillantotta ezer tükörképét, morogni és ugatni kezdett vélt ellenfeleire. Ám ezek ezerszeresen vicsorogtak és ugattak vissza rá. Erre az eltévedt eb még dühödtebben reagált, míg végül belepusztult ádáz őrjöngésébe. Telt-múlt az idő, s egyszer egy másik kutya keveredett az Ezer Tükör Termébe. Őt is körülvette ezer tükörképe, csakhogy ez a kutya boldogan csóválni kezdte a farkát, mire az ezer tükör-eb szintén örömteli farkcsóválásba kezdett. Ez a kutya végül jókedvűen és megerősödve hagyta el a templomot. Senki sem fogja megtudni, de te azért tedd fel magadnak a kérdést: az első vagy a második kutyára hasonlítasz inkább? Annyira

"Mikor simogatsz, a szó néma marad pilláim lágyan lezárom, hogy csak ketten legyünk beengedlek belső terembe, s ott tartalak, így válik öröklétté a pillanat. Ajkaim bezárom, s te még mélyebbre hatolsz, felkúszol az élet kapujából, s szívembe olvadsz, onnan árasztod el templomom. Együttlétünkbe minden sejtem remeg. Az idő eltünik, csak Most van! Nincs emlék, csak az édes jelenlét Egy mély sóhaj, s kicsúszol ajkamon hogy végig simíthatsd minden pólusom s, én gyönyörittasan újból beléd olvadok. Lelkem az EGYben ragyog Hang, Fény, Gyermeki kacaj csak ennyi vagyok So Ham A Lét örömét élem"