Paradoxon esszencia
Néha engedni kell, a csábításnak Hogy a Lélek mélyére ássa szövevényes, ám egyszerüen édes illatos esszeciáját Mi tovaillan, a következő pillanatban... Mert nincs enyém, tiéd ami van az a minden Lét Áthat, megsimogat, arcon csókol megölel, elringat Nincsenek határok, nincsenek korlátok Nincsen semmi, semmi ami átfog csupán határként öleli át a határtalanságot Távolság a közelségben oly szükséges, mint a fényes fénytelenségben szivárványként ragyogó éktelenül ékességes illatosan mámorító rózsaszál... Mi szemünknek kellemes látvány ám de gyorsan "leszakítván" kezünkbe szúró fájdalomként mélyreható felejthetetlen élmény... Szeretem a paradoxon élet szövevényes, ám de egyszerüen édes Illatos esszenciáját Mi ha úgy adódik Tovaillan a következő pillanatban...