Paradoxon esszencia

Néha engedni kell, a csábításnak

Hogy a Lélek mélyére ássa

szövevényes, ám egyszerüen édes

illatos esszeciáját

Mi tovaillan, a következő pillanatban...

Mert nincs enyém, tiéd

ami van az a minden Lét

Áthat, megsimogat,

arcon csókol

megölel, elringat

Nincsenek határok,

nincsenek korlátok

Nincsen semmi,

semmi ami átfog

csupán határként öleli át

a határtalanságot

Távolság a közelségben

oly szükséges,

mint a fényes fénytelenségben

szivárványként ragyogó

éktelenül ékességes

illatosan mámorító rózsaszál...

Mi szemünknek kellemes látvány

ám de gyorsan "leszakítván"

kezünkbe szúró fájdalomként

mélyreható

felejthetetlen élmény...

Szeretem a paradoxon élet

szövevényes, ám de egyszerüen édes

Illatos esszenciáját

Mi ha úgy adódik

Tovaillan a következő pillanatban...