Veszteségek éve?
Ebben az évben csak egyszer írtam a blogomba. Leírtam az akkori legnagyobb fájdalmamat. Soha nem gondoltam, hogy mégegyszer át kell élnem, még nagyobb erővel a veszteséget, a döntés felelőségével együtt. Ez az év életem legkeményebb éve volt. Mindabból amit 15-20, intenzíven 8 évben tanultam spirituális - szellemi szinten, abból most vizsgáztam.....mennyire vagyok stabil, tudatos, mennyire vagyok megtörhető. Januárt veszteséggel, műtéttel kezdtem. Nem keseredtem, felálltam, előre tekintettem. Viszont nagyon kapaszkodtam a hitembe, hogy igenis vár még egy gyermek, hogy vissza fog jönni. Idén novemberben töltöttem be 40. életévemet, addig éreztem, hogy ez a lehetőség, áll, és vár, tudtam.... születésnapomat gömbölyödő pocakkal fogom ünnepelni a Teremtés Istennőjeként. Igen. Igy is alakulhatott volna, de mégsem így történt. Ugyanis az addig szerető férjem gömbölyödő pocakomra ősszel nem-et mondott. Számomra ez a nem-viszont egy végleges nem-et jelentett. Igy nem-et mondtam to