Szakrális Kézműves Spirituális Műhely

Az EGYség..... Elgondolkoztam számomra mit jelentett az egy-ség. Sohasem önmagamban kerestem, azt gondoltam csak a Párommal lehet EGYségben,  csak vele lehetek teljes és egész....... Ő-n-magam. De ez az EGYség érzés, egy örült elvakult szerelemnek köszönhető, amikor minden elveszti realitását, az ember alol kicsúszik a talaj, és észre sem veszi.  Fogalma sincs mi történik körülötte, mint egy rózsaszin szemüveget viselő, hiszi a lehetetlent. Kapaszkodik, az elképzelhetetlenbe, alapok nélkül. Éli azt, amit más el sem tud képzelni, hogy létezik. Egyszerre járja meg a Mennyet és a Poklot, ott van a Fényben és Sötétségben. Mint Jin és Jang....Úgy él... Elveszti Önmagát, átadja szívét, lelkét, egész lényét. Aztán jön a KÉT-ség.... ami nem HIT-etlenséget jelent...  Mert az Örökké bennünk lakozik. Természetes Lényünkből ered, nem megtagadható. A KÉT-ség, megijeszti azt az embert, aki csak a párával tud EGYségben élni. Azt hiszi,

Müller Péter: Indián mese Nem kis feladatra vállalkozol, ha  a saját lelkeddel barátságot akarsz kötni. Ha az egód és a magasabb Én-tudatod között szeretet-viszonyt akarsz kialakítani.  Vagy ahogy manapság mondják: ha önmagadat meg akarod szeretni.  Hasonlít ez a vadló befogásához és megszelídítéséhez, melyről gyönyörű vallomást olvastam az észak-amerikai prériindiánoktól. A vadlovakkal ugyanis nem lehet barátságot kötni. Nem akarnak. Nagyon nem akarnak. Rettegnek tőle. Menekülnek előle. Meg kell tanítani őket - így mondják - a "jót akarni." Az indiánok - akik úgy ismerik az állatok lelkét, mint a sajátjukát - azt mondják, hogy nem "betörni" kell a vadlovakat, ahogy azt a nyugati emberektől, elsősorban a cowboyoktól látták, hanem meggyőzni őket arról, hogy a szelídség az ő igazi, boldog lelkiállapotuk. Ehhez szeretet kell, melyet az állat tévedhetetlenül megérez. A szeretetnek pedig - így mondják az indiánok - kétféle ereje van. Az egyik az Er

Aki sokat beszél, annak lehetséges kevés a lényegi tartama? Aki sokat mutat, az megfeledkezik a belső tartalomról? Igen... nagy bölcsek keveset beszélnek. Egy mondatban elmondják az Igét.  Minél tisztább valaki annál jobban elvonul. Nem mutatja, nem beszél róla. Nem dicsekszik.  Leveti szép ruháját, eldobja gazdag életét, és törekszik az egyszerüségre. Ahogy Sziddhárta is tette. A megvilágosodáshoz, dobj el minden e világit. Mert "amiben a sokaság élvezetét leli az csak sivár és illanó gyönyörűséget kínál..." Ahoz, hogy megtaláld önmagad, dobj el mindent amiben eddig burkolóztál. Bújj ki a csigaházadból. Azt hiszed végtelen leszel, és sebezhető? Ha ez megfordul a fejedben már rossz. Aki a szívével lát, az csak a Jót igyekszik meglátni! És igen, ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan! Tehát amit látsz, az csak káprázat.... Seneca gondolatai régebben is megindítóak voltak számomra, most újra szeretném felidézni: Seneca: Gondolkozz,