Spirituális gyermekkor Sámáni szemléletben

Csodálatos tavaszköszöntő Izzasztókunyhó Szertartás volt nálunk szombaton és vasárnap. Nagyon nagy öröm volt, hogy sokan érkeztek hozzánk és az idő is megmutatta fényét és melegét, támogatva a programot.

Erről a szertartásról itt olvashatsz:
 http://www.oguz.hu/olvasnivalo_132_bovebben#oguz

 Anyai szívem pedig repdesett, mert a lánykáim csodásan részt tudtak venni a maguk módján.
 Lídiámmal és a picikkel már reggel elmentünk az erdőbe friss medvehagymát szedni a lakomához, aztán Lidivel együtt főztünk. Fantasztikus nagylány aki kérés nélkül segít a konyhában és a babák körüli teendőkben.

Vasárnap mi is lányok, hagyományőrző ruhába öltöztünk, Lidi is magától kérte a ruhát. Borókánál izgultam, mert Ő rózsaszín hercegnő minőségben rohangászik egész nap az udvaron, nem is gondoltam volna, hogy fel fogja venni az egyszerű lenvászon ruhát bőrsaruval, de imádta.

Azt meg álmomban sem gondoltam volna, hogy 2 évesen beül kunyhózni. Szombaton már igyekezett részt venni, hordta a fát, rakta a köveket. Közben csipogott, nevetgélt, huncutkodott.
Már akkor mondogatta, hogy szeretne kunyhózni, aztán elaludt és végigaludta a programot.

Vasárnap már komolyabb volt, szemét szorosan csukva "imádkozott" a kövekkel (ugye ezt látta) hozta kis rózsakvarcát az oltárra és alig mozdult el apukája mellől a jurtában a tanításkor.

Kunyhóba menetelkor elment játszani, de miután én és apukája is bent ültünk úgy döntött, hogy bejön.
Aranyos volt, mert méretéből kifolyólag simán besétált, csak miután látta, hogy mindenki négykézláb érkezik, újra kikéredzkedett, hogy ő is így jöhessen be. 😊
Első körhöz érkeztek a kövek, szépen csendben ült az ölemben, elkezdett izzadni, ezért levetköztettem, ettől jobban érezte magát.
Pár ima után viszont úgy döntött kimegy. Természetesen én is mentem vele.
De amint a tavaszi levegőn felfrissült azonnal vissza akart menni. Sajnos erre már nem volt lehetősége, ezért nagyon elkezdett sírni.
Felvittem aludni, mert éreztem, hogy fáradt.
A szokásos altatók helyett a "Zsálya, zsálya" dalra aludt el.
"Zsálya, zsálya barlang alja
Bába, bába hívó hangja
Szellőn száll a szél harangja
Csillag csillan térjek arra"
Mind eközben az 5 hónapos Bíborkánk csendben szemlélődött vagy aludt.

Kunyhó elött szopizott, kérdés sincs felőle, hogy őt zavarná, hogy anyukája beül kunyhózni.

Ezért aztán mivel mindegyik picim aludt visszamentem a szertartásra és hála az Ősöknek és Oguznak beülhettem a kunyhóba.
Szivesen írnék a tapasztalásaimról, megéléseimről, látomásaimról, de Tanitóm-férjem kérésére ezt semmilyen formában nem tehetem.

Viszont fontos bemutatnom, hogy gyermekkel is lehet szellemi utat járni, hogy nem törvényszerű, hogy egy szoptatós anyuka kiborult, fáradt, nyűgös.....két kicsivel is lehet harmonikus. Nincs szó kialvatlanságról, gyermekágyas depresszióról.
Az élet ugyan úgy tud folytatódni, csak még színesebb és izgalmasabb.
 Illetve csodálatos tanítani őket, hogy kell viselkedni a szertartásokon, jó látni, hogy mennyire más minőségben léteznek, hogy az anyatejjel ezt szívják magukba.

(Hamarosan lesz egy hosszabb írásom a fogantatás előtti spirituális munkáról, ugyanis a picik már mind különleges módon jelentkeztek be és érkeztek hozzánk.)