Zero Waste: Zöld naplóm: 4 rész

A minimalista szemléletről, honnan jöttem, hová tartok....

Jó ideje vonzz a minimalista szemléletmód, mégis nagyon nehezen tudom megvalósítani, mivel nagycsalados anyuka vagyok.

Van egy örökös elégedettlenségem önmagammal szemben, de ennek is van helye, mert folyamatos fejlődésre sarkall.
Elégedettlen vagyok, mert célkitűzéseimben lassan haladok, még mindig túl sok tárgy vesz körül, nehezen tudok rendet tartani, és ez nagyon  nyomaszt.
Ma bevillant, honnan indultam.
Ha régi életemre tekintek vissza, akkor magamhoz képest igencsak sokat fejlődtem, és valójában ez a legfontosabb.

Honnan indultunk, hol vagyunk most és hova tartunk.

Erről szeretnék írni...
Szinte gyerek voltam amikor először férjhez mentem. Éretlen voltam. Segitséggel indultunk, aztán mindenünk megvolt, és még azon is túl....huszon évesen habzsoltuk az életet, volt két gyönyörű gyermekünk, jöttünk-mentünk, utaztunk...

Nekem más feladatom sem volt mint csinos anyának lenni, heti 2 fodrász, személyi edző, műkörmös, ruha és cipő hegyek, étterem, wellness folyamatosan.

Az ember azt hinné ez a boldogság....

De nem...
Mutatkoztak rajtam a burn out tünetek, semminek sem tudtam örülni.
Mivel folyamatosan a két végén égettük a gyertyát kiégtem 25 évesen....
Jött a depresszió, önértékelési zavar.
Olyan gyorsan kellett felnőnöm, hogy azt sem tudtam ki vagyok Én valójában.
Tudtam, hogy van bennem valami több, hogy van életfeladatom.
Meg kellett keresnem... mert az anyag, a tárgyak, élmények halmozása teljesen lehúzott.

Egyre inkább a spiritualitásban, szellemiségben kerestem a válaszokat, és megtaláltam.

Mindent, mindent, mindent el kellett vesztenem, hogy újra elkezdjek élni.
Elváltam.

Felépitettem magam, megtaláltam az értelmét az életemnek.
Újra szint, ízt, és fényt kapott minden.
Leadtam igényeimet.
Mostmár a legapróbb dolgok is hihetetlen boldogsággal töltenek fel.

Újra férjhez mentem, újra gyermekeket szültem.
Tudom a titkot, a pénz nem boldogít...

Mindenem megvan a boldogsághoz, itt élünk az erdő mellett, csoda ami körbe vesz.
Számomra a kevesebb a több.
És a legnagyobb gazdagságunk a férjemmel a szabadságunk, hogy azt csináljuk amire hivatottak vagyunk.
Őrzők vagyunk, hagyományokat őrzünk...
Az Ősök Útja Szellemi Ösvény tagja, tanulója vagyok.
Férjem az alapító, Ő tanit, gyógyít, segít, én pedig segitem Őt, társa vagyok mindenben.

Sámán feleség vagyok... nem csupán a férjemhez mentem, hanem az egész szellemiséget vállaltam...

Szóval, régi életemhez képest minimalista lettem.

Komfortzónámat eléggé sikerült kitágitani.
Kibirok étlen-szomjan egyedül az erdőben akár 3 napot is. Ez hatalmas dolog számomra.
Nem okoz gondott egy erdőben aludni hálózsákban, patakban fürdeni, tüzet rakni.
Szeretem az elvonulásokat, a nomadizálást, a jurtázást.

Otthonunk egyszerű, igyekszem egyre tudatosabban tisztítani, kemikália  mentesen,  és megválni minden feleslegestől.
Egyre kevesebb "mű"  dolog vesz körül, fontosnak tartom, a természetes tárgyalat, azokat amik igazán boldoggá tesznek.
Nem a mennyiségre helyezem a hangsúlyt, hanem a minőségre.

Minőségi élet számomra, hogy folyamatosan dolgozunk Önmagunkon, tisztítjuk lelkünket, fényesítjük szellemünket.

A minimalista szemlélet egy fantasztikus megoldás a kiégés ellen.
És elfogadom, hogy ez is egy folyamat...
Nem a cél a lényeg, hanem maga az Út amin járunk.