Az időről
Van egy kincsünk ami az egyik legdrágább az életünkben!
Az pedig az IDŐ, ami fut, szalad, folyamatosan ketyeg.
Nem tudjuk mennyi van még belőle.
Hiába van szép életed, hiába van aki szeret, hiába élsz egészségesen, hiába van pénzed, az időt nem veheted meg magadnak.
Éppen ezért tiszteld önmagad és mások idejét, mert nem tudhatod kinek mennyi van! Ne rabold, ne vedd el a másét.
Várakoznunk kell, időpazarlásnak érezzük sokszor, és türelmetlenül beállunk más elé....
nem szabad, mert aki igy cselekszik, azt még jobban várattják.
Lehet nem most, és lehet nem holnap, hanem pont akkor amikor minden perc számít az életedben!
Az időd az a legnagyobb ajándék amit adhatsz másnak, minden pénznél többet ér.
Amikor vele vagy, amikor figyelsz rá, amikor hallgatod, sétálsz, játszol, teazol, törődsz vele, az idődet adod neki.... A legnagyobbat adod amit csak adhatsz.
Hiába szereted, hiába a mindened, ha nem adsz neki az idődből, keveset ér a szereteted, mivel nem tud vele mit kezdeni, mert nincs rá időd.
Mivel töltöd az időd?
Kivel töltöd az időd?
Végig gondolod ennek igazán a súlyát?
Mi az ami számít igazán?
Ki az aki számít igazán?
Mennyi időt szánsz rá?
Mivel töltöd a napjaid nagy részét?
Vannak üres perceid amikor semmi értelmes dolgot nem csinálsz?
Mennyi időt töltesz bosszankodással, nehezteléssel, irigykedéssel, panaszkodással, pletykálkodással?
Ezt rázúdítani valakire azt gondolod nem volt időrablás?
Olyan sokat lehetne erről gondolkodni.... de vajon ez helyes? Esetleg nem veszik igy el a pillanat? Elmélkedni a nem létező legnagyobb létezőről, ami tényleg nincs.
Nem kézzel fogható, nem látható, csak a folyamatos változása ami megnyilvánuló...
Ez a változás nem rossz és nem jó, változás csupán ami kéz a kézben jár az elmúlással az idő ölelésében.
Életem legnagyobb ajándéka volt amikor Látomáskeresésre mentem.
Ilyenkor szertartásosan kiválasszuk az erdőben a "kiülő" helyünket, ahol lehetőségünk van 4 napot eltölteni.
3x3 m-es levédett helyen, ülve, feküdve, állva, ott maradva.
Étel, ital nélkül, száraz böjtben. Nem gyujthatsz tüzet, nem vihetsz mécsest, sátrat, nincs rajzlap írkálni, kibicska hogy faricskálj, nincs telefon, internet.... nincs semmi, csak a természet, a ruháid, hálózsákod, esetleg dobod, csörgőd, szertartás eszközeid.
Ami viszont van, és végre érzed igazán, az az IDŐ!!
Akkor tapasztaltam meg, hogy a nagy rohanásban végre a testemet utoléri a szellemem, a lelkem.
Végre van időm Önmagamra!!!
Mert azt hisszük, hogy egy kád fürdő már milyen nagy "énidő", hogy milyen sokat számít.
És valahol igen, de egy ilyen tapasztalás mellett eltörpül, mert valójában nem találkozol Önmagaddal.
Látomáskeresésen viszont igen!
Találkozhatsz a félelmeiddel, a szükségleteiddel, a vágyaiddal, a kényelmeddel, kényelmetlenségeiddel, a fájdalmaiddal, a multaddal, jeleneddel, a jövőd látomásaival.
Felteheted életed legnagyobb kérdéseit, és megkaphatod rájuk a válaszokat.
Nincs semmi ami elterelheti a figyelmedet, legfeljebb csak a fűszálat hordozó hangya. Ott rájöhetsz, hogy amikor nem történik semmi, akkor történnek a legnagyobb dolgok, és, hogy hétköznapi tevékenység is mekkora áldás.
Este az erdő varázslat, félelmetesen élő minden nesz, és az egyedüllét is felemelő.
Én két és fél napot ültem kint, két éjszaka az erdőben....kérdéseimre mind megkaptam a választ, ami mára már valósággá is vált. Nagyon sok erőt kaptam, nagyon sokat tapasztaltam.
Félelmeim messzire elkerültek, alig várom, hogy újra mehessek.
Most viszont az anyaidőt élem babáimmal. De pár év és újra megyek, mert hiányzik az IDŐ, az igazi találkozás Önmagammal.
Sok ember van aki azt hiszi mindent tud magáról, hogy az amit csinál az tökéletes, és hogy "készen" van, semmin sem kell változtatnia...
Mindenkit kiküldenék egy ilyen kis "önismereti tréningre".... bocsánat az olvasóktól.
A legnagyobb ajándékod lenne Önmagadnak!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése