Spirituális anyaság- spirituális gyermeknevelés

Minden gyermek olyan mint egy pici mag, amiben ott az egész fa....ezért ebben kell segítenünk őt, hogy szépen teret adva fejlődjön, virágba borulva kinyíljon.... 

Csak finoman formálhatjuk, mert durva hatásra törik. 

Valójában a szülőség és a spiritualitás már a fogantatás elött összefonódik. De erről majd egy külön bejegyzést fogok írni.

Szakmai és saját tapasztalatok mai napig segítenek és napról napra inspirálnak, hogy jobban-jobban csináljam. Szeretném ha babáimnak boldog gyermekkoruk lenne.

Ettől függetlenül nem lehet tökéletes szülőnek lenni.

  Szakmámat tekintve: csecsemő és kisgyermek nevelő-gondozó vagyok máshogy nevezve: bölcsődei gondozónő, masszőr ill. baba masszázs oktató. Sok-sok évig dolgoztam oviban, bölcsiben. Óvónőtől kezdve voltam, dajka néni, gondozónő, konyhásnéni, családinapközi vezető, bölcsődevezető helyettes is.
De legfőképpen anya, 19 éves koromtól, mostmár 4 gyermekes. Erre vagyok a legbüszkébb.

Nagy gyermekeim 17 és 15 évesek. Tudom és látom mit kellett volna másként tennem, fiatalságom, tapasztalatlanságom, befolyásolhatóságom miatt akkor még sok minden máshogy alakult.
De ettől függetlenül imádnivaló kamaszok, akikkel nagyon jó a kapcsolatom.

Az új házasságomban született picikkel viszont minden más.
Spirituális, szellemi életünk miatt hihetetlen nyugalom és béke vesz körül. Vidéken a Börzsöny lábánál lakunk, mindenünk megvan a boldogsághoz.
Minden adott, a kiegyensúlyozott és spirituális gyermekneveléshez.

Spirituális anyaságom, gyermeknevelésem főbb pontjai:

1. Minél közelebb a természethez

 A friss levegő, az erdő-mező nagyon sok lehetőséget rejt. Gyermekeink nem szmogos környezetben nőlnek fel. Sokat kirándulunk, járjuk az erdőt, vizet a forrásból hozunk, gyüjtünk makkot, csipkebogyót, gyógynövényeket. Ha szerencsénk van látunk őzet, szarvast, rókát erdei környezetben. Hegyet másznak majd, avarban ugrálhatnak, van terük a szaladgáláshoz, a sok zöld szin nyugtatja őket. Ősszel az udvarból hallgatni a szarvasbőgést, valami fenomenális. Felsorolni sem tudom milyen sokat ad, ha természetes"erdei" környezetben nőlnek fel a gyerekek...
Falusi, vidéki hangulat is teljesen más mint a városi. Itt még köszönnek az emberek egymásnak, kedvesek barátságosak. Az utcán kevés autó jár, ezért ki lehet menni szánkózni, biciklizni, kismotorozni.
Kakasszóra lehet ébredni, nyáron este szentjánosbogarat kergetni.
És még folytathatnám a végtelenségig...

2. Kötődő nevelési elv

Boldogság, hogy picikéimet már tudtam ill. tudom szoptatni. Ez a legfontosabb.
Nincs rácsos ágyunk, mind a ketten velünk alszanak egy hatalmas szivacson összebujva.
Igy az éjszakai szoptatás sem okoz gondot, nincs sírás.
Amint elkezd Bíborka mocorogni, rögtön tudom, hogy éhes.
Boróka ha rosszat álmodik azonnal öleljük, puszilgatjuk vagy ha szomjas, esetleg melege van, fázik tudunk rá figyelni. Én is sokkal nyugodtabban alszom igy. Látom, érzem, hallom őket.
Borókát is hordoztam 3 hónapig éjjel-nappal és Bíborkát is hordozom. Igy felszabadul a kezem és több mindent megtudok csinálni.
Nem vagyok híve a rácsos ágynak, járókának, nem szeretem ha a picik mozgásukban korlátozva vannak. Ha valami dolgom van, vagy kendőben rajtam, vagy pihenőszékbe teszem a babát. Amikor már nagyobb és mászik, akkor is ott lesz mellettem. Nem baj ha pakol. Pl. főzés közben egy pléden a konyhában egy lábassal, fakanállal, tálkákkal, flakonokkal remekül eljátszanak a picik.

3. Egyszerű gyermekkor

Imádom Kim John Payne: Egyszerű gyermekkor című könyvét.
Tökéletesen megfogalmazza, hogy a mai világunkban a 4 túlzás  -túl sok tárgy, -a túl sok választási lehetőség, -a túl sok információ, -a túl nagy sebesség gyermekeinkben milyen nagy feszültséget okoz.
A sok feszültség "lelki lázhoz" vezet amihez társítjuk a magatartás zavarokat, a tanulási problémákat... stb...
A könyv elolvasása után én is kezdtem átalakítani pár dolgot illetve megerősített abban amit eddig is csináltam.
Pl. a gyermek szobát egyszerűsítettem.
A kevesebb több elvén mozogva, kiszortíroztam rengeteg játékot és folyamatosan "szűröm" mi az aminek helye van és minek nincs.
Igyekszem az otthonunkat rendben tartani, figyelek apróságokra mint pl. friss virág legyen az asztalon, szeretem a füstölő illatát, (jó ha van az otthonnak egy megszokott illata) este lefekvésnél a gyertyafény.. stb..
Fontos az egyszerű napirend.
A reggeleink hála istennek mindig nyugodtak, csörgőóra mentesek, mivel szabad életet élünk a férjemmel és a magunk urai vagyunk. Gyerekek ébresztenek minket, ágyban kávézunk, játszunk. Nincs kapkodás, rohanás, együtt reggelizünk.
A slow mozgalmat is nagyra becsülöm, fontos, hogy mindennek időt hagyjunk. Gyermekeket ne siettessük. (De erről majd a következő pontban irok)
A másik amit még tanulnom kell, az a felnőttvilág kiszűrése. Napi problémáinkat és a világ problémáit ne a gyerek elött beszéljük meg...
Boróka ezt nem is hagyja. Amint valami intenziv témába kezdünk vagy valamiről vitatkozunk rögtön közbeszól és tereli a figyelmünket vagy mondja, hogy "nyugi". Annyira cuki.
Az egyszerűbb gyermekkor segít abban, hogy gyermekeink a körülöttük lévő ingereket fel tudják dolgozni és minél kevesebb legyen bennük ez által a feszültség.

3. Montessori módszer

Csodálatosan, játékosan vezeti be a piciket az életbe. Fontos, hogy gyermekeink ki tudják próbálni magukat, önálló törekvéseiket támogassuk. Pl. A házimukába bevonhatjuk őket.
2 évesen minden móka és játék legyen szó kézmosásról, ablaktisztításról, asztaltörlésről vagy teregetésről... nekik ez vicces, nekünk néha kevésbé, de engedjük őket játszani és a felfedezés örömét ne vegyük el tőlük.

4. Minőségi étkezés

A picik anyatejesek, Boróka 8 hónapig kizárólag tejet kapott.
Amikor már lehetett engedtük egyedül étkezni, ennek az volt az ára, hogy úszott a konyha. Nem tiltottam semmitől. Imád enni, nem válogatós. Neki az étkezés egy program, élvezettel majszol.
Nem vagyunk vegák de igyekszem az egészséges ételeket készíteni. Fontosnak érzem a hagyományos izeket. Igyekszem, édességek helyett gyümölcsöt adni neki. Bizonyitott, hogy a sok cukor, az inzulinhinta megviseli őket.
Fontos, hogy együtt egyen a család. Szerencsére apuka is csatlakozik hozzánk amikor csak tud.

5. Rituálék-szertartások

Kezdem itt a megszokott otthoni kis rituáléktól. Pl... a reggeli kávé az ágyban, Borónak tejcsi, esti fürdés, gyertyafényes altatás. Fontosnak érzem ezeket a kis rituálékat.
Ahogy nőlnek egyre jobban az életük része tud lenni.
Szertartások: mivel a férjem spirituális szertartásvezető nagyon sok programon tudunk részt venni. Szép lassan fonódunk bele a picikkel, figyelem mennyit bírnak, mennyire nyitottak.
 A cél, hogy szellemiségünk, hagyományőrző világunk az életük része legyen. Ezt szívják magukba az anyatejjel.
Az biztos, hogy a szertüzek, dobolások, izzasztókunyhók már most teljesen megszokottak számukra.

Az én spirituális fejlődésem, szorosan összefonódik az Ő fejlesztésükkel, kinyílásukkal, átadva nekik szakrális női tudásomat, tapasztalásaimat, legfőbb tanítványaim, de közben nem felejtem el, hogy Őseink, tanitóink születtek le hozzánk. Minket is tanítanak.
Mélységes hálát érzek, hogy engem választottak édesanyjuknak. Igyekszem megfelelni ennek a nemes feladatnak.

Blogomban időről-időre írni fogok erről a témáról, mert fontosnak érzem, hogy a spirituális anyukák megosszák egymással az efféle tapasztalásokat.
Szellemi fejlődés = anyaság?
Hol vagyok "én" a történetben?
Na sokszor itt veszítem el a fonalat. Ugyanis az anyaságban elveszik az "én"-ség.... és ez után bevillan, hogy az igazi szellemiség is pont erről szól.