December reggeli gondolatok

Reggeli hygee hangulat.

Kint deres, fagyos a táj.

A konyhát melegség járja át. 

Gőzölgő kávé és a füstölő illata könnyű táncot jár.

Jó idebent. 

Jó magamban lenni. 

Ennek van ideje. 

A befeléfordulásnak, a számadásnak.
 Csökken a fény, nől a sötétség. 

Belső fényünk ilyenkor tudna ragyogni igazán, ha a karácsonyi pláza villódzása nem vakítana el. 

A kifelé áramlással teljesen ellentétes irányba haladunk, ez feszültséget okoz bennünk. 

Ha nem figyelünk dec. 21-én egyre inkább fokozódhat ez az érzés.

Dec 21- a Téli napforduló ünnepe.
Ez az év leghosszabb éjszakája a legsötétebb nap. 

Ezen a napon ünnepeljük a Fény születését, a reggeli napfelkeltét 22-én. Innentől kezdve rövidülnek az éjszakák és hosszabbodnak a nappalok.

Mi fontosnak tartjuk ősi hagyományaink ünneplését. Ilyenkor  összegyűlünk. Tüzet gyujtunk, a máglyába köveket helyezünk.
Egy épített kis kunyhóban, körben ülve elhelyezkedve, várva a forró köveket, vizet locsolva rá, tisztulunk. Izzadunk, a meleg oldja a feszültséget, oldja a blokkokat. Hasonlóan a szaunához. Viszont az Izzasztókunyhónak szertartása van. Nem csupán testünk tisztul, lelki terheinket is letehetjük, megköszönhetjük mindazt az áldást amiben élünk vagy behívhatjuk azt amire szükségünk van. 

Erről majd egy külön blogban fogok írni. 

A karácsonyi (kara-csun) ünnepkör az Izzasztókunyhóval kezdődik, majd virrasztással folytatódik, várva a reggeli napfelkeltét.
Csodálatos időszak ez. 
Haladjunk befelé önmagunkba, hogy szeretteink körébe tisztán és őszintén tudjunk ünnepelni. 

Élvezem, hogy a kevesebb több.

Megnyugtat a tudat, hogy van lehetőségem a fejlődésre, a változásra, még ha a babák miatt nem is tudok teljesen a szertartás része lenni. 

Lélekben ott vagyok, ott leszek. 

Holnap viszont jön kis családom aprónépe készülődni, hangolódni, díszíteni, karácsonyi kekszet készíteni. 

Mindenkinek nyugodt hygge hangulatot kívánok.