Otthonunk

Wass Albert: Otthon

Igen, valahogy így van: otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon.

Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak.

Ez az otthon.

Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit.

Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben.

A fontos az, hogy érezd: jobbra és balra Tőled áll a világ, a maga szépségeivel, és a maga csúnyaságaival. Süt a nap, esik az eső, szelek járnak és felhők futnak a széllel. Vannak virágok és fák és patakok és emberek. Valahol mindezek mögött van az Isten és Ő igazítja a virágokat, a fákat, a patakokat és az emberek közül azokat, akik neki engedelmeskednek. És mindezeknek a közepén itt ülsz Te, egy széken, egy asztal előtt. És ez a szék és ez az asztal ma a Tied. Ma. Ez a fontos. És körülötted szép rendben a többi: a virágok, a fák, a felhők, Isten bölcsessége és az emberek kedves balgaságai, ma mind a Tieid. És jól van ez így. Mert hiszen az ember úgyis elég keveset él. És még az is jó, hogy keveset él.

Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.

Wass Albert:
"Aztán vannak megint házak, melyekben békesség és öröm tanyázik.
Ha megpillant az ember valahol egy ilyen házat, egyszerre úgy érzi, mintha hazaérkezett volna. Otthonszaga van a füstnek, mely belőle fölszáll.
Nevet az ablaka, s az ajtaja hívogat.
Az ember érzi benne a békét és a meleget, mely mint egy láthatatlan napfény, beragyog mindent maga körül.
Az ilyen ház előtt hamarabb olvad el a hó. Tavasztól őszig virágot terem előtte a rét.
Az ilyen ház körül a fák barátságosan lehajolnak, és bemosolyognak az ablakon.
Az ilyen ház jóvá szelídíti abenne lakóembert. Nyugalmassá, derűssé, bátorrá teszi.
Aki építette, hosszú életű lesz, és még halálában is érzi a napsütötte fenyőtörzsek illatát s az örömet, mely elfogta akkor, midőn a bokrétát először tette föl a tetejébe."

Az új év, csodálatos bőséggel ajándékozott meg minket, gyermekáldással, közös otthonunk teremtésének lehetőségével.
Boldogság, hogy haza érkeztünk....
Megtaláltuk, megvettük első házunkat, közel a Börzsöny szívéhez, Diósjenőn.
Új fészkünk épitése, egy izgalmas és új fejezet az életünkbe, hiszen nem egy átlagos házról van szó.
Mondhatjuk, hogy mindkettőnk számára szerelem volt első látásra.
Látjuk a kezdeti feladatokat és a végét is, hogy mit fogunk közösen alkotni.

Szeretnénk boldogságunkat megosztani, szeretnénk erőt adni azoknak akik álmodják az életüket, hogy merjék hinni, merjék élni. Minden álmunk és vágyunk megvalósulhat, ha kitartóan dolgozunk önmagunkon. Persze az út ennyivel nem ér véget. 

Mi is nagy feladatba vágunk, hogy építsük tovább az életünket, otthonunkat, családunkat, közösségünket.

Hála minden tapasztásért.