Az Út

Mindannyian Úton járók vagyunk.

Bennünk van a Mindenség,

Magunkban hordozzuk kis Magként (akár egy gyönyörű virágzó fa)  

az összes lehetőséget arra, hogy boldogok legyünk, hogy boldoggá tegyünk másokat..

Mint ahogy egy kis Magzat (csodás Magyar nyelv) 

 rendelkezik mindazzal a csodával ami meghatározza az Életét.

Mi az a legmeghatározóbb esszencia ami által élünk és létezünk?

Ami táplálja Lelkünk?

A Szeretet (Szer-etet, Szer-elem)

Egyszerüen a Fény, Forrás....ami táplál,

mint ahogy az Anya a gyermekét.

 Fontos ez a lelki táplálék, mint az "anyaföldben" elvetett mag számára a melegség, és világosság.

Mit is érzünk ha szeretünk?

Meleget, forróságot, tüzet.... ami átjár, amit kiárasztunk szerettünkre.

Ha bennünk van a Szeretet, Minden bennünk van!

A szeretet által érzünk, működünk, gondoskodunk, cselekszünk, figyelünk, látunk,

hallunk, megbocsájtunk, fejlődünk.

A szeretet képességére ki kell nyílni.

Vannak emberek akiket ez határoz meg.

Aki ok nélkül szeret, és létezik.

Hiszen tudja, hogy a Forrás benne van, és fontosnak tarja,

hogy ezt másoknak is megmutassa.

Nincs rajta páncél.

Védtelen, és akár támadható.

Érik is támadások, de tudja nincs jó és rossz...

Minden Érte van, és Ő a Mindenért, Mindenkiért.

Tudja nem az a bátor ember, aki tüskéket növeszt, és fallal veszi körül magát.

Hanem az aki, ott van tüskék, fal nélkül....

Bátor, mert meg is sebesülhet, fájdalmat érezhet.

De tudja, ez is érte van.

A fájdalom mindíg épít...

(gondoljunk egy komoly edzésre, amikor duzzad az izom,

vagy egy tattoo....amit éppen készítenek,

vagy akár egy betegség.....amikor ellepnek a vírusok)

Tehát minden pofon, fájdalom építő jellegü.

Ezt felismerve, képes a mndennapi csodára.

Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek nehéz pillanatai.

Vannak, és előfordul, hogy tudva,

 mindenről Ő tehet,

 mindent Ő vozz be,

 magát hibáztatja.

Önostromozó módon képes bántani Önmagát.

Vajon miért?

Miért van erre szükség?

Egyszerü...

 EGO rombolás miatt.

Ne az EGO legyen az ami meghatároz,

ami működtet, hanem a Szív.

Az ego kerüljön a hátsó ülésre,

 és a szív legyen a vezető.

Ha a szív vezet, szeret.

Jót, rosszat, szépet, csúnyát, kedveset, modortalant....

Hiszen rájuk is szükség van....

Benne vannak ők is az Isteni Rendben.....e csodás szindarab főszereplői.

Tehát felismerve, feltöltekezve, már tudjuk Úton vagyunk.

Nincs mitől félnünk.

Viszont hiába rendelkezünk e képességekkel, ha egyhelyben járunk.

El kell indulni

Meg kell tenni a lépéseket, egyiket a másik után....

Küzdeni kell?

Lehet

Eddig sosem küzdöttem, mert rábíztam magam az Életre.

De az élet nem egy mozgólépcső.

Ahogy a JóIsten is folyamatosan küldi a lehetőségeket.....

mint árvíz idején a csónakot.

Mondhatuk azt, nem szállok be... mert az Istenem majd segít..... 

És a csónakok jönnek- mennek.

Hagyjuk elúszni

Miután már elúszott a csónak, felnézhetünk az Égre..

Istenem! Hol voltál?

Miért nem segítettél???

És erre magkapjuk a szerető választ:

-Gyermekem, hiszen küldtem neked csónakokat... miért nem szálltál be?

Én most beszállok, elindulok

Nem tudom merre, de tanulságos az Út

Hála és köszönet érte

Már ez a pár gondolat is ajándék, és megérte, ha csak ennyi lényege. :-))