A Felismerés I.

Mai nap csodálatos dolog történt velem...gondolkoztam, hogy erről beszéljek-e, és azt az "üzenetet" kaptam, hogy igen. Osszam meg másokkal, osszam meg tapasztalataimat arról milyen is a Lélek felébredése.

Milyen érzéssel társul, hogy éltem meg, és milyen módon. Ezzel segítve másoknak is, hogy elhigyjék, lehetséges.Már napok óta nagyon nagyon keveset alszom. Rengeteget mantráztam, imádkoztam. Mantrázás közben mindíg azt éreztem, hogy "emelnek" ugyanis el kell jutnunk arra a szinte, hogy "befogadóvá" váljunk, hogy felkészüljünk az információra.

Pár héttel ezelött kaptam egy koant, egy üzenetet, attól az embertől, aki nekem most a "Mindent" jelenti, akivel megélhettem, és megélem az EGYséget. Ő a Tanítóm, és Mesterem is egyben. Nagyon sokat köszönhetek neki, mert a kezembe adott egy olyan kulcsot, ami által ráébredtem Tudatomra...

A koant, az üzenetet ő is az "Égiektől" kapta, hogy adja át nekem.

 Ez volt a kulcs a "felismerés- a felébredéshez"... azt is mondta, hogy ez egy "játék, játék a szavakkal". De többet nem árult el, erre nekem kellett rájönnöm. A koan úgy szólt:

"TUDOM A TITKODAT!"

Amikor elolvastam, nem tudtam ezzel az információval mit kezdeni... Milyen titkom? Nekem nincs is titkom!Miről van szó??? Nem értettem semmit. Elengedtem, nem rágódtam rajta,tudtam, ha itt az idő, megkapom a választ. Így is lett.

Pár napja kaptam a kezembe Tőle egy könyvet, az volt a címe, hogy A Beavatás. Nagyon nagy hatással volt rám. Sok mindenben magamra ismertem, ahogy olvastam a "hősnő" életéről...
Éreztem, hogy ez is egy kulcs lesz, ami által továbbléphetek.
Mai nap arról olvastam, hogy a Hősnőt, hogyan készítik fel a beavatásra...különféle feladatokat kap. Pl... kapott egy mondatot, amire rá kellett koncentrálnia, meg kellett élnie...
Ekkor éreztem, hogy itt az idő.
Hiszen én is kaptam egy mondatot.
Elkezdtem ízlelgetni... Tudom a Titkodat, tudom a titkodat...sokszor sokszor elmondtam magamban.
Ekkor megfogalmaztam a kérdést:

Mi az Én Titkom?

Leírtam a mondatot, és elkezdtem játszani a betükkel. A betük felcserélésével, kijött a válasz:

A TUDATOM!.. A TITOK!

Nagyon nagyon megörültem, hiszen rájöttem. De akkor megfogalmazódott bennem:

Mi az Én Tudatom?

(És akkor megnyílt egy csatorna, és folyamatosan kaptam a válaszokat...)

Tudatában vagyok, hogy ki vagyok, mi a feladatom, és tudatosan élem meg a Tudatosságomat!

Ekkor jött a következő kérdésem:

Ki vagyok?

Az Isteni Szeretett elsődleges csatornája...

Mi a feladatom?

A legtisztább, legmagasabb Isteni Szeretett közvetíteni az emberek számára.

 Az Isteni Szeretet a legfőbb, éltető energiaforrás. (Más ez a szeretet mint az, amit az emberek és a lelkek egymás iránt éreznek. Ahogy Isten szeret minket az semmihez sem fogható!

Az Utam:

A Szív-Tudatosság Útja

Az üzenet tovább így folytatódott:

A "Teremtő" szeretete az a Teremtő Szeretet,

ami által Teremtjük azt a Tudatos Életet,

 hogy a Tudatos Teremtés Szerető erejével

 EGYségben létrehozzuk a Földi Menyországot!

Ehez viszont az Isteni Szív-Tudatos Szeretet

EGYségének fényét

meg kell gyújtanunk az emberek szívében!

Ehez kell átadnom az Isteni Szeretet Fényét,

elő kell készítenem erre az embereket,

meg kell nyitnom a szívüket, hogy

készen álljanak a Szív-Tudatosságra!

Folyamatosan tanítanak és készítenek elő engem is a feladatra. Üzenetként megkaptam, hogy a gyermekeim egyben a Mestereim, segítőim, és a tanítványaim is! Nem véletlenül születtek le hozzám. Folyamatos próbatételek elé állítanak... nem véletlenül. Teljesen tudatosan! Hogy általuk gyakoroljam a Szív-tudatosság erejét. Itt megjegyezném, hogy a kis Drágáim, hajlamosak arra, hogy egymással folyamatosan "harcoljanak" azt mutatva nekem, hogy a szívük egymás felé zárt. Aztán tegnap mondta éppen a tanitónéni, hogy az iskolában viszont hihetetlen EGYséget alkotnak, kiállnak egymásért, szeretik és védelmezik a egymást. Ezen meglepődtem, mert ezt itthon sajnos nem tapasztaltam.
A másik az a felsimerés volt, hogy én miért állok így az emberekhez. Mindenkit szeretve, még akkor is ha bántanak, naívan mindenkiről elsődlegesen a jót feltételezve...
Mindíg azt érzem, hogy "alázatosan" kell mindenkihez állnom, jó szívvel, nyitottan....
Megfogalmazódott bennem anno egy felismerés:

Mindenkihez le kell ereszkednem, mély alázattal...

Egy példa:

Én fent ülök egy "Pegazuson"

Hogy tudom az embereket "Felemelni" (magasabb tudatszintre)???

Úgy, hogy leszállok a "lóról"

Nem fentről próbálkozom felcibálni, úgy nem tudok senkit emelni.

Leszállva, majdnem, hogy "térdre ereszkedve" tartom a kezem,

Alá rendelem magam...

Alatta állok...

És "bakot"tartva, megemelem az embert..

Felültetem a Pegazusra

Hogy aztán a háta mögé (!) felülve

Támogatva, tartva, segítve Őt

a Magasba Szálljunk!!!

Ehez meg kell szólítanom az embereket, meg kell nyitnom Magam Nekik,

Át kell adnom a Legnagyobb Jót!

Az Isteni Szeretet

Hogy érezzék, mind különlegesek!

Isten Gyermekei...



Ez a felismerés, ez az Égi üzenet, mondhatnám kicsit "megnyomot" hiszen nagyon váratlanul ért. Éppen dolgoztam (bölcsiben, alvásidő volt)... Amikor megéreztem, hogy "megnyílt a csatorna" rögtön elővettem a papírt és ceruzát, mindent lejegyeztem, hiszen ahogy "visszatértem" szó szerint már nehéz lett volna megfogalmazni. Sőt amikor belépett a kedves Főnököm, (akinek a szíve szintén nyitva, és felkészülve) látta ratjtam, hogy teljesen kész vagyok. Nem tudtam beszélni sem, csak annyit mondtam, hogy nagyon nagy dolog történt! Nehéz volt visszazökkeni, hiszen ezek olyan pillanatok, mikor az ember szinte egy másik dimenzióban van. De pár másodperc múlva összekaptam magam. Szívem majdnem kiugrott a helyéről, hihetetlen érzés volt!

Mindíg is ezt a választ kerestem... Ki vagyok? Mi a feladatom? Mit kell tennem?

Több beavatáson is voltam, kaptam feladatokat, nyíltak meg utak. De ezt "adták" nekem, nem én kaptam..

Ez viszont az Enyém...

Az Én Beavatásom!!!

Mostmár tényleg kimondthatom, hogy elindultam az Úton!

Köszönöm

Szeretlek!