Spirituális fogantatás-várandóság Andrási Betty írása
Betty gyönyörű írása a hangolódásról szól, hogyan is várjuk a hozzánk leszületendő lelket:
Gyermeket várok.
De nem abban az értelemben, ahogy a legtöbb ember értelmezné ezt a mondatot.
Egy szeretetteljes várakozásban vagyok, hogy megfoganjon a gyermekünk, hogy testileg is anya lehessek, mert már úgy érzem lélekben az vagyok.
Kapcsolatban vagyok a gyermekemmel, bízom benne. Ő fog dönteni arról, hol és mikor fogan, milyen nemű lesz, hogyan születik és hogy kire fog hasonlítani.
Hihetetlen és csodálatos érzés belegondolni, hogy befogadhatok egy kis lelket a szívembe, a testembe. Hatalmas megtiszteltetés.
Amikor tudjuk, hogy egy vendég fog jönni hozzánk, mit teszünk?
Takarítunk, rendet teszünk és csinosítgatjuk a lakást.
Mielőtt megérkezik kicsit izgulunk, hogy minden jó legyen és végiggondoljuk mindent megtettünk-e amit kellett.
És egyszer csak becsenget. A szívünk a torkunkban dobog. Végre itt van.
Ajtót nyitunk és beengedjük. Eleinte kicsit megszeppenve, de mégis örömmel fogadjuk. Régen vártuk már, hogy eljöjjön.
Majd lassan elmúlik az izgalmunk, feloldódunk és teljesen természetessé válik, hogy ott van. Szeretjük, hogy itt van velünk.
Én pont így készülök a kisbabánkra.
Takarítok, rendet teszek bennem és körülöttem, felkészítem a testem és a lelkem a fogadására.
Hisz a kis lélek egyszer vendégségbe eljön hozzánk, és addig marad, amíg szeretne.
Amíg felnő, vagy épp amíg jól érzi magát, netán amíg elszólítja más kötelessége.
Egyszer, ahogy minden vendég elmegy, de reméljük újra és újra visszajön, és majd ő is újabb kis vendégeket hoz magával unokák személyében.
„Arra születtem, hogy kisgyerek legyek
S anyám mellett lassan játszam az éveket
Arra születtem, hogy felnőtt is legyek
S megértsem a szóbol azt amit lehet
S végül arra jöttem én a világra, hogy elhigyjem azt, hogy nem vagyok hiába
Arra születtem, hogy megszeressenek
S megszeressem, én is azt akit lehet
Arra születtem, hogy boldog is legyek
S tovább adjam egyszer az életemet
S végül arra jöttem én a világra, hogy belehaljak abba, hogy éltem a világba”
Ezt jelenti számomra a spirituális anyaság. Szeptember óta a Babára hangolódok. Babaváró naplót írok, holdnaptárat vezetek, készítettem egy oltárat, dalokat hallgatok, énekelek és táncolok, illatos fürdőket veszek, egészségesen étkezünk, gyógyteákat iszom, vitaminokat szedek, rendszeresen mozgok és erősítem a testemet, sokat olvasok szakrális anyaság témában és a születésről, spirituális helyekre utazom és töltődöm, izzasztó kunyhóban tisztulok, oldom a félelmeimet, valamint szerelemben töltöm a napjaimat a férjemmel és együtt új otthont teremtünk.
És majd, ha Isten is úgy akarja, hamarosan a méhem ad átmeneti kényelmes otthont a kis csöppségnek:
„Úgy vártam rád,
Ez a szeretet
Az égben született,
Egy isteni áldomás.”
Gyermeket várok.
De nem abban az értelemben, ahogy a legtöbb ember értelmezné ezt a mondatot.
Egy szeretetteljes várakozásban vagyok, hogy megfoganjon a gyermekünk, hogy testileg is anya lehessek, mert már úgy érzem lélekben az vagyok.
Kapcsolatban vagyok a gyermekemmel, bízom benne. Ő fog dönteni arról, hol és mikor fogan, milyen nemű lesz, hogyan születik és hogy kire fog hasonlítani.
Hihetetlen és csodálatos érzés belegondolni, hogy befogadhatok egy kis lelket a szívembe, a testembe. Hatalmas megtiszteltetés.
Amikor tudjuk, hogy egy vendég fog jönni hozzánk, mit teszünk?
Takarítunk, rendet teszünk és csinosítgatjuk a lakást.
Mielőtt megérkezik kicsit izgulunk, hogy minden jó legyen és végiggondoljuk mindent megtettünk-e amit kellett.
És egyszer csak becsenget. A szívünk a torkunkban dobog. Végre itt van.
Ajtót nyitunk és beengedjük. Eleinte kicsit megszeppenve, de mégis örömmel fogadjuk. Régen vártuk már, hogy eljöjjön.
Majd lassan elmúlik az izgalmunk, feloldódunk és teljesen természetessé válik, hogy ott van. Szeretjük, hogy itt van velünk.
Én pont így készülök a kisbabánkra.
Takarítok, rendet teszek bennem és körülöttem, felkészítem a testem és a lelkem a fogadására.
Hisz a kis lélek egyszer vendégségbe eljön hozzánk, és addig marad, amíg szeretne.
Amíg felnő, vagy épp amíg jól érzi magát, netán amíg elszólítja más kötelessége.
Egyszer, ahogy minden vendég elmegy, de reméljük újra és újra visszajön, és majd ő is újabb kis vendégeket hoz magával unokák személyében.
„Arra születtem, hogy kisgyerek legyek
S anyám mellett lassan játszam az éveket
Arra születtem, hogy felnőtt is legyek
S megértsem a szóbol azt amit lehet
S végül arra jöttem én a világra, hogy elhigyjem azt, hogy nem vagyok hiába
Arra születtem, hogy megszeressenek
S megszeressem, én is azt akit lehet
Arra születtem, hogy boldog is legyek
S tovább adjam egyszer az életemet
S végül arra jöttem én a világra, hogy belehaljak abba, hogy éltem a világba”
Ezt jelenti számomra a spirituális anyaság. Szeptember óta a Babára hangolódok. Babaváró naplót írok, holdnaptárat vezetek, készítettem egy oltárat, dalokat hallgatok, énekelek és táncolok, illatos fürdőket veszek, egészségesen étkezünk, gyógyteákat iszom, vitaminokat szedek, rendszeresen mozgok és erősítem a testemet, sokat olvasok szakrális anyaság témában és a születésről, spirituális helyekre utazom és töltődöm, izzasztó kunyhóban tisztulok, oldom a félelmeimet, valamint szerelemben töltöm a napjaimat a férjemmel és együtt új otthont teremtünk.
És majd, ha Isten is úgy akarja, hamarosan a méhem ad átmeneti kényelmes otthont a kis csöppségnek:
„Úgy vártam rád,
Ez a szeretet
Az égben született,
Egy isteni áldomás.”
Megjegyzések
Megjegyzés küldése