Szakrális Kézműves Spirituális Műhely

Végtelen nagy boldogsággal nézegettem az elmúlt 12 év fényképeit...  Fiatal korom ellenére a világ legnagyobb csodáját élem meg nap mint nap. Az Anyaságot. Úgy gondolom, egy Nő igazi kiteljesedéséhez ez a kulcs. Ahogy Áldott állapotba kerül, ahogyan egy életet hordoz a szíve alatt. "Megtestesíti a Lelket", életet ad neki, világra hozza.... A Nő mint Dimenziókapu, mert a Lélek a leszületésével, egy "új" dimenzióba kerül.  9 hónapig fejlődve biztonságban az anya méhben, egyszerre történik valami....kis halál, mert kiszakad, elszakad, az eddigi otthonából. Kiszakadva az "EGYségből". Nagyon különleges megfigyelni egy újszülött kisbabát.  Orvostudomány szerint nem látnak. De mégis oly csodát éltünk meg nővéremmel, ahogy pár órás újszülött kisfiamat csodáltuk. Csukott szemét lassan kinyította, és  mélyen a szemünkbe nézett. Elődleges "Lélek felismerés" volt. Lélek tekintet.... Egy mennyei pillanat. Ahogy teltek a napok, hetek, Kicsikém,...

Találtam egy fantasztikus kis Tanmesét: "Az ezer tükör terme" címmel. Hol volt, hol nem volt egyszer egy templom, abban pedig egy terem, melynek minden falát tükrök borították. Történt egyszer, hogy egy kutya eltévedt ebben a templomban, é ... s addig bolyongott, míg végül ebben a teremben találta magát. Ahogy hirtelen megpillantotta ezer tükörképét, morogni és ugatni kezdett vélt ellenfeleire. Ám ezek ezerszeresen vicsorogtak és ugattak vissza rá. Erre az eltévedt eb még dühödtebben reagált, míg végül belepusztult ádáz őrjöngésébe. Telt-múlt az idő, s egyszer egy másik kutya keveredett az Ezer Tükör Termébe. Őt is körülvette ezer tükörképe, csakhogy ez a kutya boldogan csóválni kezdte a farkát, mire az ezer tükör-eb szintén örömteli farkcsóválásba kezdett. Ez a kutya végül jókedvűen és megerősödve hagyta el a templomot. Senki sem fogja megtudni, de te azért tedd fel magadnak a kérdést: az első vagy a második kutyára hasonlítasz inkább? Annyira ...

"Mikor simogatsz, a szó néma marad pilláim lágyan lezárom, hogy csak ketten legyünk beengedlek belső terembe, s ott tartalak, így válik öröklétté a pillanat. Ajkaim bezárom, s te még mélyebbre hatolsz, felkúszol az élet kapujából, s szívembe olvadsz, onnan árasztod el templomom. Együttlétünkbe minden sejtem remeg. Az idő eltünik, csak Most van! Nincs emlék, csak az édes jelenlét Egy mély sóhaj, s kicsúszol ajkamon hogy végig simíthatsd minden pólusom s, én gyönyörittasan újból beléd olvadok. Lelkem az EGYben ragyog Hang, Fény, Gyermeki kacaj csak ennyi vagyok So Ham A Lét örömét élem"

Út, eszköz, vagy cél? Út: amin ha jársz, magadba látsz... Eszköz: Önmagadért, a Magodért, amit elvetettél, amit ha felismertél, szárba szökken, hogy a cél, amit kitűztél beteljesülhessen, Önmagad felismerésében. ... Így fedezed fel mások tükrében végtelen tehetséged, magad hajlamaid, érzéseidben készséged, döntéseidben a felelőséged és felnőttséged, milyen emberként "Isteni" minőségben a jelent megélni a hála érzésében.

A Reggel amikor felébredsz, szemed mielött nyitod, áraszd magadban a hálát, mert olyan lesz az egész napod, amilyen volt az első pillanatod. Amikor már a hála átitatott, tested szeretettel átmosod. Megmártózva abban, ami benned j ... ó.... Természetes finomsággal lágyan, félelmektől mentesen, hogy a Szellem végtelen tehetségét megnyilvánítsa "idelenn". Elsőnek testét edzi, mely, ha fék volt eddig neki, most általa irányítottan a levegőt úgy veszi, hogy izmai nyúljanak, szót fogadjanak. Ha a Szellem elérte célját és felébredt az erő a testben, jön táplálékul az élelem. Étked soha nem vétked, ha szeretettel eszed, vagy szeretettel teszik elébed. Minden ennivaló és étek, -mely eredendően a föld, a fény, a levegő, a víz elemeiből táplálkozott- neked mindíg új erőt adott. Az örömmel lenyelt étel az öröm, érzésében egyesül a Fénnyel. Lelked-Szellemed fényét ily módon táplálja a táplálék. "Ébredésed" teljessé tesz Téged: testednek ereje, lelkednek ...

Pénteken egy idős bácsi nagyon érdekes jótanácsot adott nekem a növények gyökerezésével kapcsolatban... Elgondolkoztam rajta: Ha szeretnéd, hogy minél hamarabb gyökeret eresszen a növény, és szeretnéd ha minél hamarabb megerősödne, akkor vágj félbe 1 szem búzaszemet, és tedd a cserépbe . Kérdeztem miért? Hmmm nem tudom, ez egy nép bölcsesség. Elkezdtem utánna járni, mert érzem, hogy van benne valami. MAG népe vagyunk, a búzában ott van a Fény, az Erő, a Jó(l)lét... Benne van a MInden, ami táplál minket... A SZER, a Forrás, táplál ősidők óta kenyérként... A kenyérsütésnek is megvan a misztériuma, amikor az Asszony kenyeret süt a családnak. Nem tudom, sosem sütöttem, bár érzem,  vagy múltbéli, vagy jövőbéli érzésként, hogy meleség járja át a szívem, ha erre gondolok. Hmm... mivel a búzát a Nap érleli, azaz a Nap mint Férfi energia... A búza szem is ezt az energiát képviseli.... Ő a Mag, a "Termékeny" Amikor lisztté örölik, vizet töltenek hozzá, (a Víz mint Női ...

Napok óta "születendőben" van valami bennem egy  történet....  pici vízcseppként indult a kiteljesedés felé. Végtelen, történet nincs se kezdete, se vége... Csak örök mozgásban lévő Lét... Kicsi vízcsepp Történt egyszer, hogy egy vízcsepp a legcsodásabb pillanatban, amikor hívta az Ég, a Nap fénye, melege és tűze megéintve a vizet, gőzként emelte fel a magasba. A pici vízcsepp tudta mi történik,  már tapaszlta ezt, de szárnyalásának sosem volt célja. Vagyis volt, de nem értette....  Hova kell szállnia? Merre tart az útja? Szállt a bárányfelhőkkel. hagyta, hogy sodorja a szél. Mindíg is bízott benne, hogy az Égiek vigyázznak rá, féltőn óvják. Hiszen minden egyes tapasztalása amit megélt  Vízként, maga volt a csoda.  Ismerte a víz mélyégét és magasságát. Ha valaki merített belőle, de utána görcsösen tartotta, egyszerüen kifolyt a kezek közül. Már régóta érezte más mint a többi... Van egy pici...