Szakrális Kézműves Spirituális Műhely

 Valami elkezdődött... Ebben az évben itt az idő, hogy jobban elmélyüljek a kártyák világában, a tarotban. Itt az idő, hogy belső hangom, intuícióm mellett hallgassak a körülöttem lévő láthatatlan segitőkre is, hiszen a tudatos és a tudattalan elme képes szépen szinezni.  Az enyém meg pláne, ami nem is baj, mert minden sz...ból képes vagyok várat építeni. Csak aztán észreveszem, hogy valami bűzlik... amit aztán újra megmagyarázok, hogy amúgy nem is olyan büdös...  Van aki ez miatt naívnak gondol, nem is baj, mert vállalom. Inkább vagyok naív. Nekem nem gond a tapasztalás. Nem írok direkt csalódást, mert nem csalódásnak fogom fel, hiszen minden tanítás.  Attól függ, hogy hogyan fogjuk fel.  Bármi is történik én rendíthetetlenül optimista vagyok. Ennek a felfogásnak és természetesen a Teremtő Istennek köszönhetem az életemben azt a sok jót ami körülvesz. Végtelenül hálás vagyok érte. Na de kanyarodjunk vissza a Tarot-hoz. Ideje megismernem, elmélyülnöm benne, eszk...

  Vera barátnöm mai írása inspirált arra, h ogy írjak újra januári szomorkás lehangoló hónapot hogyan formálom át örömtelivé, hogyan élem meg, miben vagyok éppen. Ezennel blogomat is újra kezdem, idén sokkal többet akarok bele írni. Megnyitom 2023 blogos, tervezős, önelemzős, élmény feldolgozós évét. Vannak emberek akik kiakadnak ezen, minek kiírni az életünket? De vannak olyanok is, akik örömmel olvassák, inspirációt adva nekik. A multkor viccesen tudatosítottam magamban, hogy én "-inspiri" vagyok. Imádok inspirálni, adni, feltölteni. Ha valami nehézségről is írok, abból is kihozva a megoldási stratégiát, hogy hogyan is éltem túl, hogy a legsötétebb helyzetben is ott ragyog az ok okozat csillaga, a minden rossz mögött meghúzódó jó. Sok ember nem érti meg, hogy nálam ez egy túlélési mechanizmus, keresni a miértekre a pozitiv választ majd ebbe kapaszkodva felállni. Ezt érzem a mai világban egyetlen útnak. Felállni, a jóra támaszkodni, örömmel haladni. Ez az én uta...

  A január elemi erővel és energiákkal robbant be az életembe, hatalmas áldásokkal, ajándékokkal. De ahogy azt szokták mondani, az új befogadásához a régit el kell engedni, valaminek meg kell halnia, hogy igazán élni lehessen az újat. Októberben amikor volt a műtétem, azt hittem meghaltam a kisbabámmal együtt, meghalt minden ami múlt, minden ami éltetett. Engedtem a veszteséggel elfolyni a könnyeimet, úgy jöttem haza, hogy már nem tudtam sírni. Elfogytam. Probáltam új testemet megszokni, újra élni, létezni, a velem született derű végig mellettem volt.  Három hónap elengedésben voltunk, egymás mellett és elkezdtük kinyitni szívünk kapuját. Részletekbe nem mennék bele nyilvánosan, hogy mi is történt, de a tisztulás még nem zárult le. Áldásként csapott le ránk a Covid, hogy gyorsítsa a folyamatot, hogy még utoljára menjünk beljebb, nézzük meg mi az ami ott szivárog. Kiirtam, hogy kérünk gyógyitó energiákat.  Drága gyógyitó Tündérek mind ontottátok a tanácsaitokat, hogy ússza...

Olyan sok érzés kering bennem, megpróbálom szavakká formálni.  Ebben az új évben, új életem kezdetén a blogomat mint az írás terápiás minőségét is használni fogom, ahogy azt tettem első válásom idején. Sokat segít a felvállalásban, az új minőségem felébresztésében, a "beleállásba". Feketén-fehéren megírni a valót, nem mismásolni. Ezzel elszámolok Önmagamam felé is, engem követők felé is. Tegnap egy csodálatos Óévbúcsúztató ünnepet tartottunk a barátaimmal. Elkezdtem szervezni, és hivni azokat akik közel állnak hozzám, de valójában nem tudtam, hogy lesz-e ebből a kis programból valami, mivel sosem én voltam a "mag" aki köré gyűltek az emberek, ezt tudtam, elfogadtam, szerettem. Persze amikor valaki "egyedül marad" kiderül, hogy valójában ki az, kik azok akiknek akkor is fontos vagy, amikor ez a mag nincs körülötted. Így hát, "mag-amban", mag-omban megszültem ezt a kis szilveszteri ünnepet, hogy legyen kirándulás, tűz, elengedés, ének, beszélgetése...

  Ebben az évben csak egyszer írtam a blogomba. Leírtam az akkori legnagyobb fájdalmamat.  Soha nem gondoltam, hogy mégegyszer át kell élnem, még nagyobb erővel a veszteséget, a döntés felelőségével együtt.  Ez az év életem legkeményebb éve volt.  Mindabból amit 15-20, intenzíven 8 évben tanultam spirituális - szellemi szinten, abból most vizsgáztam.....mennyire vagyok stabil, tudatos, mennyire vagyok megtörhető.  Januárt veszteséggel, műtéttel kezdtem.  Nem keseredtem, felálltam, előre tekintettem. Viszont nagyon kapaszkodtam a hitembe, hogy igenis vár még egy gyermek, hogy vissza fog jönni.  Idén novemberben töltöttem be 40. életévemet, addig éreztem, hogy ez a lehetőség, áll, és vár, tudtam.... születésnapomat gömbölyödő pocakkal fogom ünnepelni a Teremtés Istennőjeként. Igen.  Igy is alakulhatott volna, de mégsem így történt.  Ugyanis az addig szerető férjem gömbölyödő pocakomra ősszel  nem-et mondott.  Számomra ez a nem-viszont...

 Vannak olyan női témák amit kerülünk, amiről nem beszélünk, mert tabu, mert fáj, átitatja a veszteség, szégyen érzés, a gyász és a halál lehelete...  Missed ab.  Sokan nem tudják mit jelent ez, pedig a várandoságok 20 %-a igy végződik.  A missed ab azt jelenti, hogy a   fejlődése megszakad, az embrió vagy a magzat életjelenséget nem mutat, de a vetélés folyamata nem indult be spontán, éppen ezért orvosi segítséggel, "műszeresen befejezik" a várandóságot.  Hogy miért írok erről?  Azért mert másodjára veszítettem így el, egy tervezett, nagyon várt kisbabát.  Azért írok erről mert lehet a gyász folyamat így számomra könnyebb, és azért is mert sokan átéltük már ezt, nem vagyunk ezzel egyedül.  Mivel másodjára tapasztaltam, már sokkal tudatosabban, az életet halált tisztelve élem meg, és nem veszteségként tekintek rá, hanem ajándékként. 9 hét ajándékot kaptam az élettől.  Gyönyörű a történetünk, erről is mesélnék.  Októbertől egyre...

Érdekes, hogy utolsó blogbejegyzésem a Holdrituálémról szólt, a mostani pedig az első Holdkörről amit szűk női körben tartottunk meg. Nem terveztem, de eljött az idő amikor az egyik Sámánős Tanitóm elindított az úton. Már nem fordulhatok vissza, ideje "vállalnom" Önmagam. Ez egy tanulási folyamat első lépése, hosszú még elöttem az Út. Holdanya is vezet és segít. Így alakult a tegnapi program is. Megálmodtam az időpontot, és a módját, a többi meg már ajándékként érkezett hozzá. A helyszin...kedves barátaink gyönyörű jurtája volt. (A mi jurtánk Oguz szertartásainak, Sámánőseinek otthona, amit én mély tiszteletben tartok, ezért volt máshol a program.) Számomra a természet és a jurta tud igazi otthon lenni a szertartásoknak, ezért is voltam, nagyon boldog a hely felajánlásáért. Nógrád nagyon különleges, pláne hogy a kertből lehet látni a várat. A száraz időszak után, egész nap esett az eső. Igazi égi áldás volt Földanya, az erdő, a fák, a virágok, és a Tündérvilá...

Nekünk Nőknek a  Holddal ősidőktől fogva különleges kapcsolatunk van, mégis sokan félnek a Teliholdtól.  Sajnos régóta probálják elhitetni, hogy ez a varázslatos időszak rossz érzéseket generáljon bennünk, hogy nem tudunk ilyenkor aludni, hogy ilyenkor több a konfliktusunk, zaklatottak vagyunk stb... Ezt nem szabad hagyni! Holdanya mindenkire vigyázz, meghallja kívánságaidat, őrzi álmaidat, segit valóra váltani őket. Telihold idején az elengedésben segít, Újhold idején az újra kezdést, az új energiákat, teremtéseket támogatja. Én jó ideje tartom a Hold rituálékat és egyre erőteljesebben érzem a hatásaikat. Mindaz amit ilyenkor megfogalmaztam és amihez Égi segitség kellett az teljesült. Teliholdkor télvíz idején fürdőrituálékat szoktam csinálni. Este amikor a gyerekeket elattam, a fürdőszobát telepakolom gyertyákkal, virágokkal, meggyujtok egy füstölőt, vagy zsályát, palo santot, bekapcsolok valami alkalomhoz illő zenét és igyekszem minél inkább elcsendessülni, ...

4 évvel ezelőtt találkoztam az első Blessingway videóval ami nagyon nagy hatással volt rám. A mai divatos babaváró partik sose vonzzottak, de egy útra bocsájtó, szeretetteljes, kényeztető, áldó ünnepre olyan nagyon vágytam......csak hát nálunk ennek nincs hagyománya.  Kismamaként vágytam egy támogató, erős női körre, ahol biztonságban érezhetem magam. Sajnos ez nem adatott meg nekünk.. Betty tudott ezekről a vágyaimról.... Amikor kiderült, hogy áldott állapotban van, felkért, hogy szervezzek neki egy olyan ünnepet amilyet annak idején megálmodtam. Nagyon nagy megtiszteltetésnek éreztem a felkérést, mert lelkem mélyén már kimondtam, hogy Női rituális ünnepekkel szeretnék foglalkozni.  Ilyen ünnep az Első Hold ünnepe, amikor fiatal lányok első Holdidejét-menstruációját ünnepeljük meg. Ez az első Női beavató ünnep.  A második a Szakrális Leánybúcsú. A harmadik pedig a Születés elötti áldó vagy áldás ünnep.  Ezeken az ünnepeken a Le...

Mostanság nem írtam a blogomban. Ennek több oka volt, az időhiányon kívül. Ovi kezdett pinpong betegségeket generált a két pici lányunk között, túl köhögve egymást, a maximális figyelemért... Sok új dolog indult el az életünkben, ami gyorspályára tett rendesen. A csodák pedig kézzel foghatók... Én is megkaptam az első felkérésemet születés elötti áldó ünnep szervezéséhez és lebonyolításához. Izgalmas pillanatokat hozott a szervezés, szivem-lelkem beletettem s meghitt, családias, kedves ünnepség kerekedett. Két gyönyörű kismamát köszöntöttünk, jó pár könnycseppet elmorzsoltunk a szemünk alatt. Egy kedves ismerősöm csodálatos fotókat készített, ha elkészül a sorozat, mutatni fogom, hátha kedvet kap más édesanya vagy esetleg a rokonsága, baráti köre...  hasonló ünnep szervezéséhez. A mostani babaváró partik, cumifája-pelenkatortája bébiétel kóstolóval elég kiábrándítóak. Helyette az áldó szalag, születéslánc, levél a kis Lélekhez sokkal szívhez szólóbb. Opció még a pocakhenn...

Tegnap délután egy Mexikói tanitó, gyógyító Tai tartott nálunk izzasztókunyhó szertartást. Sok más mellett azt is mesélte, hogy kint Mexikóban a hagyományuk szerint az asszonyok izzasztókunyhóban szülnek és születésük után a kisbabákkal 55 (?) napig minden héten kunyhóznak. Én is szerettem volna tegnap beülni, hogy imádkozzak Boróka gyógyulásáért aki már jó pár napja éjszakánként kruppos rohamot kap. De pont a betegsége miatt azt gondoltam, hogy kint maradok vele. Tai azt mondta, hogy  jót tenne, ha beülnék imádkozni érte.  Azt is mondta, mindkettőnknek gyógyulni kell, mert "ha a gyerek beteg, az anya is beteg". Bevillant, hogy mi lenne ha Borókával ülnék be. Tai ezt nagyon jó ötletnek tartotta. Boróka egyszer már beült apukája kunyhójába. Akkor az első imakör feléig volt bent. Nagyon jó emlék volt számára, azóta mindig meséli, hogy menni szeretne. Amikor felvetettem Borónak, hogy újra itt a lehetőség, alig várta. Beültünk, Nimród segitette be a 7 f...

Tönkrement a mosógépünk és itt Diósjenő környékén szerelőt találni az esélytelen kategória. Már kezdtem pánik rohamot kapni a hegyekben magasodó szennyesruhák gondolatától Így aztán vettem egy mély levegőt és megengedtem a vizet a fürdőkádba.  Feloldottam a kis szódabikarbónámat és a mosódiót is beáztattam. Jó... akkor mosok kézzel. Az egész átment egy meditatív állapotba ⁹már akkor amikor szin szerint kiválogattam a ruhákat. Szépen lassan slow life módon. Elővettem a kis dörzsi kefémet és egyenként megvizsgáltam minden ruhadarabot. Meglepődve tapasztaltam, hogy alig koszosak a ruháink. Feltettem a kérdést: "de akkor mit keresnek itt"? Mert nem tiszták.... de mégsem....Ki ért ezt? És akkor ahogy ott mostam a vizben, egyszer csak bevillat... A ruháink azzal, hogy teljesen közvetlenül érintkeznek a bőrünkkel átvesznek minden rezgést amit hordozunk, a nehéz pillanatokat, az örömet, de a sirást és frusztrációt is, mindent amit érzünk, és a víz pedig segít az érzelme...

Szombaton olyan történt velem mint még soha... egy ugrás után izomszakadásom lett. Azonal éreztem, ennek ellenére haza vezettem.. aztán kórház, járásképtelenség. Elkezdtem az okokat kutatni vajon miért is történt az egész, volt pár tippem, és a férjem is ránézett miért kaptam ezt a figyelmeztetést. Ő éppen Királyházán tanított, csináltak nekem egy csoportos gyógyítást amiért végtelen hálás vagyok. Mindig tudtam, hogy Oguz komoly gyógyító energiákkal rendelkezik, de a konkrét esetek mai napig "döbbenetesek". Döbbenetes, mert ezer évente van csupán szükségem testi gyógyításra, és még távolból is működik, ugyanis most a csoportos gyógyítást messze végezték tőlem. Vasárnap amikor hazajött, még más energiákban voltam benne, azokban az energiákban amik a baleset körülményeinél is közre játszottak. Nem voltam toppon, bennem volt a feszültség, ami kapcsán szakadtam... Az este, felismeréseket, megerősítéseket hozott, így aztán reggel már jobban lettem.  Rá tudtam lépn...

Egy aktiv nap margójára... Drága férjem éppen hogy megérkezett Mongóliából, már ment is 6 napra Cserkútra látomáskeresés szertartást tartani, legtöbbször elvisszük, elkisérjük a babákkal. Imádom figyelni, ahogy változik minden évszakban ez a varázslatos táj. Most az aranyló forró nyár ontja sok szinűségét, gyógynövények illatoznak mindenhol.  Ilyenkor összekötöm a kellemeset a hasznossal, orbáncfüvet, vörösherét gyüjtöttem, hogy gazdagítsam a Női varázstea keverékemet. Szerettem volna az elvonulóháznál is fényképezni, de a hőség, a folyamatos szoptatás ezt nem tette lehetővé. Boróka viszont egyre otthonosabban mozog, már lassan figyelni kell, ne hogy elcsavarogjon az erdőbe.... Kis idő után elbúcsúztunk, majd otthon tettünk-vettünk. Levendulás málna lekvárt főztünk, majd az esti pancsi következett a régi zománcos kádban. Imádott és gazdag pillanatok az életemből a legnagyobb teljesség jegyében... Meg szokták kérdezni, hogy hogy birom ezt, hogy Og...

Van egy kincsünk ami az egyik legdrágább az életünkben! Az pedig az IDŐ, ami fut, szalad, folyamatosan ketyeg. Nem tudjuk mennyi van még belőle.  Hiába van szép életed, hiába van aki szeret, hiába élsz egészségesen, hiába van pénzed, az időt nem veheted meg magadnak. Éppen ezért tiszteld önmagad és mások idejét, mert nem tudhatod kinek mennyi van! Ne rabold, ne vedd el a másét. Várakoznunk kell, időpazarlásnak érezzük sokszor, és türelmetlenül beállunk más elé.... nem szabad, mert aki igy cselekszik, azt még jobban várattják. Lehet nem most, és lehet nem holnap, hanem pont akkor amikor minden perc számít az életedben! Az időd az a legnagyobb ajándék amit adhatsz másnak, minden pénznél többet ér. Amikor vele vagy, amikor figyelsz rá, amikor hallgatod, sétálsz, játszol, teazol, törődsz vele, az idődet adod neki.... A legnagyobbat adod amit csak adhatsz. Hiába szereted, hiába a mindened, ha nem adsz neki az idődből, keveset ér a szereteted, mivel nem tud vele mit kezdeni...

Annyi minden kavarog bennem, szeretném szavakba önteni, de ez az írás esélyesen csupán homályos szemüveg lesz, amit most felpróbál pár ember, ahogy elolvassa ezt a fejezetet. Vagy nem veszi fel... Mert valami ilyesmi történik. Mindenkinek van egy szemüvege amin keresztül érzékeli a világot, és mindenki próbálja meggyőzni a másik embert, hogy az "én egem  sokkal kékebb, és nálam mindig süt a nap, persze van amikor beborul, esetleg az eső is esik, de akkor meg ott a szivárvány".... hurrá csúszkáljunk rajta... Ez viccesen hangzik, meg nem is. Játék az egész, és amúgy meg véresen komoly. Felszínen úszkálás van... Mentsük meg a világot, hurrá zero waste, de amúgy meg azt sem tudom mi van a mélyben. Jaaa... műanyagok a halak testében. Iszonyat, borzasztó. Műanyag mindenhol. Az én testemben is.... ez van. :-( De mi van még mélyebben? Mi van a lelkem mélyén? Azt nem mutatja a National Geographic.. vagyis vannak kisérletek rá. Kimutatások, tesztek, dokumentum filmek....

A minimalista szemléletről, honnan jöttem, hová tartok.... Jó ideje vonzz a minimalista szemléletmód, mégis nagyon nehezen tudom megvalósítani, mivel nagycsalados anyuka vagyok. Van egy örökös elégedettlenségem önmagammal szemben, de ennek is van helye, mert folyamatos fejlődésre sarkall. Elégedettlen vagyok, mert célkitűzéseimben lassan haladok, még mindig túl sok tárgy vesz körül, nehezen tudok rendet tartani, és ez nagyon  nyomaszt. Ma bevillant, honnan indultam. Ha régi életemre tekintek vissza, akkor magamhoz képest igencsak sokat fejlődtem, és valójában ez a legfontosabb. Honnan indultunk, hol vagyunk most és hova tartunk. Erről szeretnék írni... Szinte gyerek voltam amikor először férjhez mentem. Éretlen voltam. Segitséggel indultunk, aztán mindenünk megvolt, és még azon is túl....huszon évesen habzsoltuk az életet, volt két gyönyörű gyermekünk, jöttünk-mentünk, utaztunk... Nekem más feladatom sem volt mint csinos anyának lenni, heti 2 fodrász, személyi ed...